AZ AUTONÓMIA ÚJ ESÉLYEI (Helikon 2008/4) - kötetbemutató az MKE Intermédia Tanszékén, 2008. XII. 12. péntek, 18h
Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt a Helikon Irodalomtudományi Szemle 2008/4-es,
"Az autonómia új esélyei"
című kötetének bemutatójára
2008. december 12-én pénteken 18h-ra az MKE Intermédia Tanszékére.
A tematikus lapszámot a kötet szerkesztője, Sőrés Zsolt mutatja be.
Vendégek a Helikon-szám munkatársai közül: Nagy Imola, Ivacs Ágnes és Antal István Juszuf.
Helyszín:
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Intermédia Tanszék
H-1063 Budapest, Kmety György utca 27.
Tel.: (+36)(1) 373-0069
Fax: (+36)(1) 373-0070
http://www.intermedia.c3.hu
A 700 példányban 432 oldalon megjelent "Az autonómia új esélyei" című Helikon-kötet számonként 450 Ft-ért (!) a helyszínen megvásárolható. A
Helikon a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének folyóirata. Kiadja az Argumentum Kiadó.
Sőrés Zsolt (Budapest, 1969) - elektroakusztikus-, intuitív zenész, zörejművész, író, filmesztéta, szerkesztő. Az MTA Irodalomtudományi
Intézetének a munkatársa. Jelenleg aktív zenei projektjei: többek közt a Rhodri Davies-Sőrés Zsolt duó, a Global
Monarchy Quartet, egyéni performatív és installált hangmunkái (Ahad álnéven, "Ahad's Masters' Garden" címmel). Évek óta dolgozik
zeneszerzőként és előadóként különböző kortárs tánc-, alternatív színházi- és performanszcsoportokkal, képző- és videóművészekkel, ad hoc
formációkkal. A Láthatatlan Filmek Klubja szervezője a LUMÚ-ban, a Relatív (Át)hallások Nemzetközi Kortárs Zenei Találkozó (Artus Stúdió) művészeti vezetője. Legutóbbi könyvpublikációja: Hushegyi Gábor-Sőrés Zsolt: Transart Communication. Performance and Multimedia Art - Studio erté 1987-2007. (Szerk. Hushegyi Gábor-Juhász R. József-Németh Ilona.) Pozsony, Kalligram, 2008.
--
"Az autonómia és a kultúra alapvetően problematikus viszonyának elemzései az emberi civilizáció megjelenésének legelső fázisa óta ontológiai
kérdések megválaszolását igénylik. Kant ugyan rámutatott arra, hogy az emberek metafizikailag szabadok, de a
szabad tettek megválasztásának joga nem írja felül a cselekedetekért való felelősségvállalást. Az állam és az autonómia közötti konfliktus során az
egyén abban a pillanatban alul marad, amint elfogadja az alávetettséget. Eközben ontológiai - és nem erkölcsi - beágyazódása okán felelősségét el
kellene ismernie, autonómiáját megteremtenie minden korban és időpontban, amikor ez csak lehetséges. A civilizált ember az önmaga által teremtett
ontológiai paradoxon megoldatlansága miatt nem csupán kultúráját, művészi kreativitását veszítheti el, hanem saját identitását is.
A művészet ugyanakkor az autonómiateremtés egyik színtere. A Helikon mostani száma a művészi autonómia újraalkotásának egy radikálisan
provokatív kísérletét mutatja be.
Sőrés Zsolt az ontológiai anarchizmus egyik fő teoretikusának, Peter Lamborn Wilsonnak a poétikájáról és a hazai alternatív
kulturális-művészeti élettel kialakult kapcsolatáról írt tanulmányt. Peter Lamborn Wilson, a New York-i Autonomedia szerkesztője, Hakim Bey
néven írt műveiben az autonóm területek kialakításának alternatíváival, a technológiai-társadalmi változások természetével, a média és a művészet
kritikájával foglalkozik. A második, 'Nomadozófia' című témakörben Peter Lamborn Wilsonnak az iszlám történelem és kultúra emblematikus
sajátosságait tárgyaló valamint az álom nyelvéről szóló metalingvisztikai műveiből válogattunk. Az 'Utópia blues' részben René Balliger az
ellenállás zenéjének szónikus térfoglalásáról, Hakim Bey a zene utópikus poétikájának és spiritualitásának megteremtéséről, Antal István Juszuf
pedig a radikális művészet és az anarchia esztétikai és ontológiai kapcsolatáról értekezik. A negyedik, "Mai magyar autonómia-törekvések"
című témakörben Kotun Viktor a budapesti házfoglalók tevékenységét, a squat-ideológia esélyeit foglalja össze. Galambos Attila tanulmánya a
globalizáció által teremtett új nevelési helyzeteket veszi számba.
Szemle rovatunkban az ontológiai anarchizmus művelődéstörténeti hagyományából a klasszikus anarchista író, John Henry Mackay eredetileg
1891-ben megjelent 'Az anarchisták' című regényének utolsó fejezetét közöljük. Hubert Kennedy és Peter Lamborn Wilson esszéi Mackay
munkásságának szellemi hátterét vázolják." (Az autonómia új esélyei - a szerkesztőség bevezetője)
--
"Sokat beszélni és közben nem hallatszani - épen elég fárasztó. Viszont 'hallgatókra' találni - sokkal rosszabb lehet. A hallgatók azt hiszik,
hogy a hallgatás elegendő - mintha valódi vágyuk az volna, hogy másvalaki fülével halljanak, másvalaki szemével lássanak, másvalaki bőrével
érezzenek... A szöveg (vagy adás), ami megváltoztatja a valóságot - Rimbaud erről álmodott, majd undor közepette feladta. De elképzelése a varázslatról túlságosan finom volt. A nyers igazság azonban talán az, hogy a szövegek csak akkor tudják megváltoztatni a valóságot, ha 'látásra és cselekvésre' sarkallják az olvasókat, nem pedig pusztán 'látásra'. A Biblia valaha képes volt erre - de a Bibliából időközben bálvány lett. Szemein keresztül látni annyi lenne, mint (vudu mágiával) megigézni egy szobrot - vagy egy
holttestet.
A látás, és a látás irodalma túl egyszerű. A megvilágosodás egyszerű. 'Szúfinak lenni könnyű' - hallottam egyszer egy perzsa sejktől. 'Embernek
lenni, az a nehéz.' A politikai megvilágosodás még egyszerűbb, mint a spirituális megvilágosodás - a világot egyik sem változtatja meg, sőt, még
az ént sem. A szúfizmus és a szituácionizmus - avagy sámánizmus és anarchizmus - az elméletek, amikkel kacérkodtam, nem többek: elméletek,
víziók, látásmódok. Jelzésértékű, hogy a szúfizmus 'gyakorlata' szavak ismétlését jelenti (dhikr). Ez a cselekvés maga egy szöveg, és semmivel
sem több, mint egy szöveg. Az anarcho-szituácionizmus 'gyakorlata' pedig tulajdonképpen ugyanebből áll: egy szöveg, egy falra írt jelszó. Egy
pillanatnyi megvilágosodás. Persze nem teljesen értéktelen - de mi az, ami 'másmilyen' lesz tőle?
Talán jó lenne kiirtani a rádióból mindent, ami nem ad legalább egy esélyt e másmilyenség terjedésének. Ahogyan léteznek olyan könyvek, amelyek
világraszóló bűnöket szültek, mi olyan szövegeket szeretnénk sugározni, amelyek hatására a hallgatók magukhoz ragadják a boldogságot (vagy
legalábbis kísérletet tesznek rá), amit Isten megtagadott tőlünk. Exhortációt, ami eltéríti a valóságot. De még ennél is jobban szeretnénk
kiirtani az életünkből mindent, ami akadályozza vagy késlelteti, hogy elkezdjünk - nem fegyverekkel és rabszolgákkal kereskedni Abesszíniában -
sem rablót vagy pandúrt alakítani - sem megszökni ebből a világból, vagy uralkodni felette - hanem nyitottá tenni magunkat a 'másmilyenségre'.
Osztozom a legreakciósabb moralistákkal abban a feltételezésben, hogy a művészet ezen a módon képes befolyásolni a valóságot, és megvetem azokat a liberálisokat, akik szerint a művészetet azért kell engedélyezni, mert - végső soron - az csupán művészet. Ezért az írás illetve a rádió azon
műfajaihoz fordultam, melyeket a konzervatívok a legjobban gyűlölnek - a pornográfiához és az agitprophoz -, abban a reményben, hogy bajba tudom
keverni olvasóimat/hallgatóimat és magamat. De hatástalansággal vádolom magam, sőt, reménytelenséggel. Nem változott meg elég dolog. Talán semmi
sem változott.
A megvilágosodás az egyedüli amink van, és még azt is úgy kellett kirángatnunk a korrupt guruk és önveszélyes értelmiségiek kezéből. Ami a
művészetünket illeti - mit értünk el, azon kívül, hogy vérünket adtuk divatos ötletek és képek szellemvilágáért?
Az írás által elértünk a szakadék peremére, amelyen túl talán már nem is lehetséges írni. Bármilyen szövegnek, ami képes túlélni az ugrást ebbe a
mélységbe - várjon utána bármily sötétség vagy a sötét Abesszínia -, gyakorlatilag a semmiből kell keletkeznie, mint a csodálatos, kincseket
rejtő tibeti Dakini-tekercsek, vagy az ebihal-írással készült taoista lélekszövegek - és úgy kell izzania, mint egy máglyán égő boszorkány vagy
eretnek utolsó sikító üzenete (parafrazálva Artaud-t).
Érzem, ezek a szövegek itt reszketnek a fátyol mögött.
Mi lenne, ha kedvünk támadna visszautasítani a művészet puszta objektivitását és egyben az elmélet puszta szubjektivitását?
Megkockáztatni a mélységet? Mi lesz, ha senki sem követ minket? Meglehet, annál jobb - talán a Hiberboreusok közt lelünk egyenlő társakra. Mi van,
ha megőrültünk? Nos - ez lesz a kockázat. És ha csak unatkoztunk? Ah...
Egyszer már feltettük mindenünket egy lapra, a hihetetlen betörésére a hétköznapi életbe - néhányszor nyertünk, majd sokszor veszítettünk. A
szúfizmus valóban sokkal könnyebb volt. Tegyünk hát mindent zálogba, az utolsó szánalmas firkantásig? Duplázzuk meg a téteket? Csaljunk?
Mintha angyalok lennének a szomszéd szobában, vastag falak mögött - vitatkoznak? Basznak? Egy szót sem tudunk kivenni.
Át tudunk-e változni még ebben a késői pillanatban rejtett kincsek Megtalálóivá? És milyen módszerrel, tekintve, hogy pontosan a módszer az,
ami elárult minket? Téboly, feltámadás, áhitat, költészet? 'Tudni, hogyan', az az olcsó sarlatánok trükkje. De 'tudni, hogy mit', az
alighanem egyfajta isteni önismeret - meglehet, teremteni tudni 'ex nihilo'.
Végül azonban muszáj lesz elhagyni ezt a várost, amely mozdíthatatlanul lebeg a steril alkony peremén, mint Hameln, miután eltűnt belőle az összes
gyerek. Talán léteznek más városok, amelyek ugyanazt a teret és időt foglalják el, de 'másmilyenek'. És talán léteznek őserdők, ahol a puszta
megvilágosodást a jaguárok fekete fénye takarja el. Nincs elképzelésem - és rettegek."
(Hakim Bey: Immediatizmus - részlet)
--
A tartalomból:
HELIKON 2008/4 - Az autonómia új esélyei
TANULMÁNYOK
Sőrés Zsolt: Az autonómia új esélyei
"Hakim Bey - Autonóm területek"
- Káosz: Az Ontológiai Anarchizmus nyomtatványai (Fordította: Nagy Imola)
- Immediatizmus (Fordította: Deák Ágnes és Koronczay Dávid)
- Az Ideiglenes Autonóm Terület (Fordította: Nagy Imola)
- Permanens IAT-k (Fordította: Pajtók Ágnes)
- Nyári Otthon. A Periodikus Autonóm Terület (Fordította: Horváth Mária)
- A No Go Terület (Fordította: Garai Eszter)
- Millenium (Fordította: Ivacs Ágnes)
- A palimpszeszt (Fordította: Nagy Imola)
"Peter Lamborn Wilson - Nomadozófia"
- "A sejkek két státusza": Szabad meditáció szexualitásról és hatalomról a modern szúfizmusban (Fordította: Sándor László)
- Szent sodródás. Úton Doktor Maximusszal (Fordította: Sándor László)
- Az álom szertelen bőkezűsége (Fordította: Nagy Imola)
"Utópia blues"
Robin Balliger: Az ellenállás hangjai (Fordította: Albert Mária)
Hakim Bey: Utópia blues (Fordította: Sándor László)
Antal István Juszuf: Művészet és anarchizmus
"Mai magyar autonómia-törekvések"
Kotun Viktor: A Centrum csoport és Budapest
Kotun Viktor: Foglaltház makettek a képzőművészetben
Galambos Attila: A szabadságra és autonómiára nevelés fontosságának elemzése
SZEMLE
Hubert Kennedy: John Henry Mackay: Az anarchisták (Fordította: Koronczay Dávid)
Peter Lamborn Wilson: Visszatérés a tizenkilencedik századba (Fordította: Koronczay Dávid)
John Henry Mackay: Anarchia (Fordította: Koronczay Dávid)
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA
KÖNYVEK
IN MEMORIAM
A mellékleteken többek között perzsa kalligrammák, a Media Research Alapítvány fotói és illusztrációk Autonomedia kiadványokból (Jim Fleming,
Gen Ken Montgomery, Davey Williams stb. művei) láthatóak, valamint Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí (1207-1273) versei olvashatók Sándor László
fordításában.
"Az autonómia új esélyei"
című kötetének bemutatójára
2008. december 12-én pénteken 18h-ra az MKE Intermédia Tanszékére.
A tematikus lapszámot a kötet szerkesztője, Sőrés Zsolt mutatja be.
Vendégek a Helikon-szám munkatársai közül: Nagy Imola, Ivacs Ágnes és Antal István Juszuf.
Helyszín:
Magyar Képzőművészeti Egyetem
Intermédia Tanszék
H-1063 Budapest, Kmety György utca 27.
Tel.: (+36)(1) 373-0069
Fax: (+36)(1) 373-0070
http://www.intermedia.c3.hu
A 700 példányban 432 oldalon megjelent "Az autonómia új esélyei" című Helikon-kötet számonként 450 Ft-ért (!) a helyszínen megvásárolható. A
Helikon a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének folyóirata. Kiadja az Argumentum Kiadó.
Sőrés Zsolt (Budapest, 1969) - elektroakusztikus-, intuitív zenész, zörejművész, író, filmesztéta, szerkesztő. Az MTA Irodalomtudományi
Intézetének a munkatársa. Jelenleg aktív zenei projektjei: többek közt a Rhodri Davies-Sőrés Zsolt duó, a Global
Monarchy Quartet, egyéni performatív és installált hangmunkái (Ahad álnéven, "Ahad's Masters' Garden" címmel). Évek óta dolgozik
zeneszerzőként és előadóként különböző kortárs tánc-, alternatív színházi- és performanszcsoportokkal, képző- és videóművészekkel, ad hoc
formációkkal. A Láthatatlan Filmek Klubja szervezője a LUMÚ-ban, a Relatív (Át)hallások Nemzetközi Kortárs Zenei Találkozó (Artus Stúdió) művészeti vezetője. Legutóbbi könyvpublikációja: Hushegyi Gábor-Sőrés Zsolt: Transart Communication. Performance and Multimedia Art - Studio erté 1987-2007. (Szerk. Hushegyi Gábor-Juhász R. József-Németh Ilona.) Pozsony, Kalligram, 2008.
--
"Az autonómia és a kultúra alapvetően problematikus viszonyának elemzései az emberi civilizáció megjelenésének legelső fázisa óta ontológiai
kérdések megválaszolását igénylik. Kant ugyan rámutatott arra, hogy az emberek metafizikailag szabadok, de a
szabad tettek megválasztásának joga nem írja felül a cselekedetekért való felelősségvállalást. Az állam és az autonómia közötti konfliktus során az
egyén abban a pillanatban alul marad, amint elfogadja az alávetettséget. Eközben ontológiai - és nem erkölcsi - beágyazódása okán felelősségét el
kellene ismernie, autonómiáját megteremtenie minden korban és időpontban, amikor ez csak lehetséges. A civilizált ember az önmaga által teremtett
ontológiai paradoxon megoldatlansága miatt nem csupán kultúráját, művészi kreativitását veszítheti el, hanem saját identitását is.
A művészet ugyanakkor az autonómiateremtés egyik színtere. A Helikon mostani száma a művészi autonómia újraalkotásának egy radikálisan
provokatív kísérletét mutatja be.
Sőrés Zsolt az ontológiai anarchizmus egyik fő teoretikusának, Peter Lamborn Wilsonnak a poétikájáról és a hazai alternatív
kulturális-művészeti élettel kialakult kapcsolatáról írt tanulmányt. Peter Lamborn Wilson, a New York-i Autonomedia szerkesztője, Hakim Bey
néven írt műveiben az autonóm területek kialakításának alternatíváival, a technológiai-társadalmi változások természetével, a média és a művészet
kritikájával foglalkozik. A második, 'Nomadozófia' című témakörben Peter Lamborn Wilsonnak az iszlám történelem és kultúra emblematikus
sajátosságait tárgyaló valamint az álom nyelvéről szóló metalingvisztikai műveiből válogattunk. Az 'Utópia blues' részben René Balliger az
ellenállás zenéjének szónikus térfoglalásáról, Hakim Bey a zene utópikus poétikájának és spiritualitásának megteremtéséről, Antal István Juszuf
pedig a radikális művészet és az anarchia esztétikai és ontológiai kapcsolatáról értekezik. A negyedik, "Mai magyar autonómia-törekvések"
című témakörben Kotun Viktor a budapesti házfoglalók tevékenységét, a squat-ideológia esélyeit foglalja össze. Galambos Attila tanulmánya a
globalizáció által teremtett új nevelési helyzeteket veszi számba.
Szemle rovatunkban az ontológiai anarchizmus művelődéstörténeti hagyományából a klasszikus anarchista író, John Henry Mackay eredetileg
1891-ben megjelent 'Az anarchisták' című regényének utolsó fejezetét közöljük. Hubert Kennedy és Peter Lamborn Wilson esszéi Mackay
munkásságának szellemi hátterét vázolják." (Az autonómia új esélyei - a szerkesztőség bevezetője)
--
"Sokat beszélni és közben nem hallatszani - épen elég fárasztó. Viszont 'hallgatókra' találni - sokkal rosszabb lehet. A hallgatók azt hiszik,
hogy a hallgatás elegendő - mintha valódi vágyuk az volna, hogy másvalaki fülével halljanak, másvalaki szemével lássanak, másvalaki bőrével
érezzenek... A szöveg (vagy adás), ami megváltoztatja a valóságot - Rimbaud erről álmodott, majd undor közepette feladta. De elképzelése a varázslatról túlságosan finom volt. A nyers igazság azonban talán az, hogy a szövegek csak akkor tudják megváltoztatni a valóságot, ha 'látásra és cselekvésre' sarkallják az olvasókat, nem pedig pusztán 'látásra'. A Biblia valaha képes volt erre - de a Bibliából időközben bálvány lett. Szemein keresztül látni annyi lenne, mint (vudu mágiával) megigézni egy szobrot - vagy egy
holttestet.
A látás, és a látás irodalma túl egyszerű. A megvilágosodás egyszerű. 'Szúfinak lenni könnyű' - hallottam egyszer egy perzsa sejktől. 'Embernek
lenni, az a nehéz.' A politikai megvilágosodás még egyszerűbb, mint a spirituális megvilágosodás - a világot egyik sem változtatja meg, sőt, még
az ént sem. A szúfizmus és a szituácionizmus - avagy sámánizmus és anarchizmus - az elméletek, amikkel kacérkodtam, nem többek: elméletek,
víziók, látásmódok. Jelzésértékű, hogy a szúfizmus 'gyakorlata' szavak ismétlését jelenti (dhikr). Ez a cselekvés maga egy szöveg, és semmivel
sem több, mint egy szöveg. Az anarcho-szituácionizmus 'gyakorlata' pedig tulajdonképpen ugyanebből áll: egy szöveg, egy falra írt jelszó. Egy
pillanatnyi megvilágosodás. Persze nem teljesen értéktelen - de mi az, ami 'másmilyen' lesz tőle?
Talán jó lenne kiirtani a rádióból mindent, ami nem ad legalább egy esélyt e másmilyenség terjedésének. Ahogyan léteznek olyan könyvek, amelyek
világraszóló bűnöket szültek, mi olyan szövegeket szeretnénk sugározni, amelyek hatására a hallgatók magukhoz ragadják a boldogságot (vagy
legalábbis kísérletet tesznek rá), amit Isten megtagadott tőlünk. Exhortációt, ami eltéríti a valóságot. De még ennél is jobban szeretnénk
kiirtani az életünkből mindent, ami akadályozza vagy késlelteti, hogy elkezdjünk - nem fegyverekkel és rabszolgákkal kereskedni Abesszíniában -
sem rablót vagy pandúrt alakítani - sem megszökni ebből a világból, vagy uralkodni felette - hanem nyitottá tenni magunkat a 'másmilyenségre'.
Osztozom a legreakciósabb moralistákkal abban a feltételezésben, hogy a művészet ezen a módon képes befolyásolni a valóságot, és megvetem azokat a liberálisokat, akik szerint a művészetet azért kell engedélyezni, mert - végső soron - az csupán művészet. Ezért az írás illetve a rádió azon
műfajaihoz fordultam, melyeket a konzervatívok a legjobban gyűlölnek - a pornográfiához és az agitprophoz -, abban a reményben, hogy bajba tudom
keverni olvasóimat/hallgatóimat és magamat. De hatástalansággal vádolom magam, sőt, reménytelenséggel. Nem változott meg elég dolog. Talán semmi
sem változott.
A megvilágosodás az egyedüli amink van, és még azt is úgy kellett kirángatnunk a korrupt guruk és önveszélyes értelmiségiek kezéből. Ami a
művészetünket illeti - mit értünk el, azon kívül, hogy vérünket adtuk divatos ötletek és képek szellemvilágáért?
Az írás által elértünk a szakadék peremére, amelyen túl talán már nem is lehetséges írni. Bármilyen szövegnek, ami képes túlélni az ugrást ebbe a
mélységbe - várjon utána bármily sötétség vagy a sötét Abesszínia -, gyakorlatilag a semmiből kell keletkeznie, mint a csodálatos, kincseket
rejtő tibeti Dakini-tekercsek, vagy az ebihal-írással készült taoista lélekszövegek - és úgy kell izzania, mint egy máglyán égő boszorkány vagy
eretnek utolsó sikító üzenete (parafrazálva Artaud-t).
Érzem, ezek a szövegek itt reszketnek a fátyol mögött.
Mi lenne, ha kedvünk támadna visszautasítani a művészet puszta objektivitását és egyben az elmélet puszta szubjektivitását?
Megkockáztatni a mélységet? Mi lesz, ha senki sem követ minket? Meglehet, annál jobb - talán a Hiberboreusok közt lelünk egyenlő társakra. Mi van,
ha megőrültünk? Nos - ez lesz a kockázat. És ha csak unatkoztunk? Ah...
Egyszer már feltettük mindenünket egy lapra, a hihetetlen betörésére a hétköznapi életbe - néhányszor nyertünk, majd sokszor veszítettünk. A
szúfizmus valóban sokkal könnyebb volt. Tegyünk hát mindent zálogba, az utolsó szánalmas firkantásig? Duplázzuk meg a téteket? Csaljunk?
Mintha angyalok lennének a szomszéd szobában, vastag falak mögött - vitatkoznak? Basznak? Egy szót sem tudunk kivenni.
Át tudunk-e változni még ebben a késői pillanatban rejtett kincsek Megtalálóivá? És milyen módszerrel, tekintve, hogy pontosan a módszer az,
ami elárult minket? Téboly, feltámadás, áhitat, költészet? 'Tudni, hogyan', az az olcsó sarlatánok trükkje. De 'tudni, hogy mit', az
alighanem egyfajta isteni önismeret - meglehet, teremteni tudni 'ex nihilo'.
Végül azonban muszáj lesz elhagyni ezt a várost, amely mozdíthatatlanul lebeg a steril alkony peremén, mint Hameln, miután eltűnt belőle az összes
gyerek. Talán léteznek más városok, amelyek ugyanazt a teret és időt foglalják el, de 'másmilyenek'. És talán léteznek őserdők, ahol a puszta
megvilágosodást a jaguárok fekete fénye takarja el. Nincs elképzelésem - és rettegek."
(Hakim Bey: Immediatizmus - részlet)
--
A tartalomból:
HELIKON 2008/4 - Az autonómia új esélyei
TANULMÁNYOK
Sőrés Zsolt: Az autonómia új esélyei
"Hakim Bey - Autonóm területek"
- Káosz: Az Ontológiai Anarchizmus nyomtatványai (Fordította: Nagy Imola)
- Immediatizmus (Fordította: Deák Ágnes és Koronczay Dávid)
- Az Ideiglenes Autonóm Terület (Fordította: Nagy Imola)
- Permanens IAT-k (Fordította: Pajtók Ágnes)
- Nyári Otthon. A Periodikus Autonóm Terület (Fordította: Horváth Mária)
- A No Go Terület (Fordította: Garai Eszter)
- Millenium (Fordította: Ivacs Ágnes)
- A palimpszeszt (Fordította: Nagy Imola)
"Peter Lamborn Wilson - Nomadozófia"
- "A sejkek két státusza": Szabad meditáció szexualitásról és hatalomról a modern szúfizmusban (Fordította: Sándor László)
- Szent sodródás. Úton Doktor Maximusszal (Fordította: Sándor László)
- Az álom szertelen bőkezűsége (Fordította: Nagy Imola)
"Utópia blues"
Robin Balliger: Az ellenállás hangjai (Fordította: Albert Mária)
Hakim Bey: Utópia blues (Fordította: Sándor László)
Antal István Juszuf: Művészet és anarchizmus
"Mai magyar autonómia-törekvések"
Kotun Viktor: A Centrum csoport és Budapest
Kotun Viktor: Foglaltház makettek a képzőművészetben
Galambos Attila: A szabadságra és autonómiára nevelés fontosságának elemzése
SZEMLE
Hubert Kennedy: John Henry Mackay: Az anarchisták (Fordította: Koronczay Dávid)
Peter Lamborn Wilson: Visszatérés a tizenkilencedik századba (Fordította: Koronczay Dávid)
John Henry Mackay: Anarchia (Fordította: Koronczay Dávid)
VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA
KÖNYVEK
IN MEMORIAM
A mellékleteken többek között perzsa kalligrammák, a Media Research Alapítvány fotói és illusztrációk Autonomedia kiadványokból (Jim Fleming,
Gen Ken Montgomery, Davey Williams stb. művei) láthatóak, valamint Dzsalál ad-Dín Muhammad Rúmí (1207-1273) versei olvashatók Sándor László
fordításában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése