ahadmaster

2015. június 15-16-17. 20h Auróra Budapest VIII., Auróra utca 11. A No Wave Fesztivál olyan háromnapos Ideiglenes Autonóm Terület, ahol az akusztikus-, elektroakusztikus-, absztrakt-, valamint a bejósolhatatlanság kreatívan izgalmas kockázatával élő zörej- és improvizatív zenéé a főszerep. Pszichikus nomádokként fesztiválunkat a valós időben, a hangökonómia jegyében (amelyben legalább annyira fontos és elsődleges a hallás, mint a játék), az interakciók és a hangok transzcendenciája révén születő zeneművek permanens ünneplésének ajánljuk. A No Wave Fesztivál olyan Immediatista Kaláka, amelyben az improvizatív- és experimentális zene szeretetének, a hangművészet szabad terjesztésének és állandó változásban való működésének lehetséges és autonóm-érvényes platformjaként határozzu k meg magunkat. Ideiglenes Autonóm Területünkön a résztvevők folyamatos (földrajzi) vándorlásuk, (szellemi) utazásuk, sokrétű zenei és hangművészeti felfedezőútjaik során három napra egymásra találn...

A szabad imprós zajzene magyar mestere – 2. rész – "A magyar kísérleti, zajzenei színtér egyik alapfigurájával, Sőrés Zsolttal beszélgettünk életútról, együttműködésről, vajdasági vonatkozásokról, kísérleti zenei színtérről, régebbi történésekről és friss tervekről, zajvirágokról és megvalósuló utópiákról, egyebek mellett." – Képes Ijúság, 2013. május 29.

A szabad imprós zajzene magyar mestere – 1. rész – "A magyar kísérleti, zajzenei színtér egyik alapfigurájával, Sőrés Zsolttal beszélgettünk életútról, együttműködésről, vajdasági vonatkozásokról, kísérleti zenei színtérről, régebbi történésekről és friss tervekről, zajvirágokról és megvalósuló utópiákról, egyebek mellett." – Képes Ijúság, 2013. május 22.

Open publication - Free publishing - More magazine

Performances of Zsolt Sőrés present a unique opportunity to meet a man who, besides seeing the world in an existential way, also sees that human culture is at present in one of its breakpoint periods (“turning points”). Therefore, we are confronted in his productions with something that seems incomprehensible from an inscedecent aspect. His existential view is corrected by a new, more important vision. It is a rhizomatic vision, enabling to cross the border of existentiality and to manipulate freely with basic processes of the creation of fundamental cultural spontaneities bound to an ambient, empirical and transcendental plane of immanence. However, he does not use this vision for the synthesis of these spontaneities, but presents himself to us divested of these spontaneities to demonstrate something from a newly emerging cultural spontaneity, the rhizomatic spontaneity. To be able to realize this transgression, he had to add to his own criticism of the abovementioned fundamental cult...