2011. március 27., vasárnap

John Butcher on Free Improvisation – John Butcher a szabadimprovizációról (1998)

John Butcher

15 Simple Statements on Free Improvisation – with Illustrations and Contradictions*

John Butcher: Asymptotic Freedom,
for feedback saxophone, snare drum, guitar & e-bow.
A response to the work of Gustav Metzger.
Self Cancellation, Install, Glasgow. 2008.
© Philip Berryhill, 2008

1. Group improvisation involves an attempt to make music that no one player could imagine. It should force the musicians beyond their own conceptions.
2. Each player should equally be able to affect the content, form and direction of the music at any moment.
3. The physicality of sound production is inescapably connected with the creation, not just the execution, of the music.
4. Free improvised music is necessarily spontaneous, but is built on a background of years of study, experiment, thought and experience.
5. There exists the possibility of trying to play a music with no history.
6. Free improvisation shows that complexity is actually very natural.
7. Contemporary music seems to operate within a continuum - from the often refreshing ideas of "sound left to be itself" to the sometimes grotesque extremes of "self expression."
 Free improvisation can operate anywhere within this. Often, most interestingly, with ambiguity - even at different points simultaneously.
8. The listeners hears the reasoning behind musical choices in real time.
9. Regular improvising means engaging with that Derek Bailey has described as a "search for whatever is endlessly variable."**
10. In most of the free improvisation I enjoy, decisions are made and techniques developed for "musical" rather than for "instrumental" reasons.
11. Improvising musicians are continually modifying their intentions in response to each other. This happens at the actual point of creation and execution – sometimes against an individual player's own preferences.
12. Tim Hodgkinson has written "Improvised music grips human beings because it is illuminated by the vivid presence of myriad possibilities that were not taken."***
13. Most performers are aware, moment by moment of only a few things they can do which will sound "right" compared to hundreds that will sound "wrong." Free improvisation is very constrained and probably shouldn't be called free improvisation. 
14. Players intuitively choose the actual music content according to the unique circumstances around each performance. The room's acoustic, the day's travel, the nature of the audience, their last few concerts, what they ate for dinner.
15. In improvisation you can hear the human beings behind the instruments. 

* With "illustrations and contradictions" because I played a piece of improvisation, from Concert Moves whilst I read the points out. (Could be heard in Coppenhagen in October of 1998. – The Editors)
** Derek BAILEY: Improvisation: Its Nature and Practice in Music, 1992, The British Library National Sound Archive.
***Tim HODGKINSON: Migraines of a Caustic Ear. In: Resonance, Vol. 6., No. 2. (LMC, 1998)

Published in: Magyar Műhely Winter 1998 / Spring 1999, Vol. 37., No. 108-109., p. 104-5. [Hungary]


John Butcher

15 egyszerű állítás a szabadimprovizációs zenéről – magyarázatokkal és ellentmondásokkal*

John Butcher solo at the Dan Flavin Gallery.
© Brittanie Shey, 2010
1. A csoportos improvizáció célja olyan zene létrehozása, amelyet önmagában egyik zenész sem tudna elképzelni. A csoportos improvizációnak arra kell késztetnie a zenészeket, hogy túllépjék saját elképzeléseiket.
2. Minden résztvevőnek bármely pillanatban egyformán képesnek kell lennie a zene tartalmának, formájának és irányának a befolyásolására.
3. A hang létrehozásának fizikalitása elengedhetetlenül kötődik nemcsak a zene előadásához, de annak megteremtéséhez is.
4. A szabadimprovizációs zene szükségszerűen spontán, de egy olyan alapra épül, amely több év tanulásból, kísérletezésből, gondolkodásból és tapasztalásból áll.
5. Lehetséges kísérletet tenni arra, hogy történelem nélküli zenét játsszunk.
6. A szabadimprovizáció azt mutatja, hogy a komplexitás valójában igen természetes.
7. A kortárs zene egyetlen kontinuumon belül működik – a "hagyjuk, hogy a hang önmaga legyen" gyakran üdítőötleteitől az "önkifejezés" néha groteszk végleteiig.
8. A hallgató a zenei választások mögötti érvelést valós időben hallja.
9. A rendszeres improvizáció olyan tevékenységet jelent, amelyet Derek Bailey a következőképpen írt le: "bárminek a kutatása, ami állandóan változik."**
10. A legtöbb szabadimprovizációban, amit élvezek, a döntések és technikák nem "instrumentális", hanem sokkal inkább "zenei" alapon születnek.
11. Az improvizáló zenészek egymással kölcsönhatásban folyamatosan változtatják intencióikat. Ez történik az alkotás és az előadás aktuális pontján – néha az egyes zenész saját preferenciái ellenében is.
12. Tim Hodgkinson azt írta, hogy "az improvizált zene azért ragadja meg az embert, mert a meg nem ragadott lehetőségek ezreinek élénk jelenléte sugárzik át rajta."***
13. A legtöbb előadó pillanatról pillanatra csak néhány olyan dolognak van tudatában, amit megtehet, hogy "jó" legyen a hangzás, százakkal szemben, amelyek "rossznak" fognak hangzani. A szabadimprovizáció nagyon kötött, és talán nem is kellene szabadimprovizációnak nevezni.
14. A zenészek intuitív módon, az egyes előadásokat jellemző egyedi körülmények szerint választják az aktuális zenei tartalmat. Ezek a körülmények: a terem akusztikája, az utazás, a közönség természete, a korábbi koncertek, és hogy mit ettek vacsorára.
15. Az improvizációban az embereket lehet hallani a hangszerek mögött.

*"Magyarázatokkal és ellentmondásokkal", mert amíg felolvastam ezt a pontokba szedett szöveget, lejátszottam egy szabadimprovizációs darabot a Concert Movesból. (Elhangzott Koppenhágában, 1998 októberében. – A szerk.)
**Derek BAILEY: Improvisation: Its Nature and Practice in Music, 1992, The British Library National Sound Archive.
***Tim HODGKINSON: Migraines of a Caustic Ear. In:  Resonance, 6. évf., 2. sz. (1998, LMC)

Bajnai Judit fordítása

In: Magyar Műhely 1998. tél/1999. tavasz, XXXVII. évf., 108-109. sz., 105-6.

John Butcher at All Tommorow's Parties, Minehead, UK.
Curated by God Speed!, You Black Emperor.
© Sam Shepherd, 2010.
Images from http://www.johnbutcher.org.uk/

2011. március 22., kedd

ZSOLT SŐRÉS AHAD: AHAD'S MASTERS GARDEN III. (2007-2009): THE HARMONIAN BLUES - review by FRANS DE WAARD in VITAL WEEKLY. = No. 772, Week 11 (March 15, 2011)


...The other disc is by Zsolt Sőrés Ahad, from Hungary, who recently (Vital Weekly 741) was reviewed with a disc he made for the Ronda label, together with én and Q. This new double CD is subtitled 'Ahad's Masters Garden III (2007-2009): The Harmonian Blues', and as a further subtitle 'music for film, theatre and dance'. Ahad is known from the lively improvised music scene from Hungary, and he plays many instruments, such violin, voice, guitar, tampuram modified sitar, a low-fi optical theremin, zither, percussion etc. Furthermore he gets help from various people on similar instruments. The two discs are quite apart I think. The six pieces on the first disc all seem to delve from the great goldmine of minimal music meeting rock music. Electric violins, hammering guitars and percussion, all in strict minimal tempo, but also with sound ornaments loosely improvised around it. Ahad extends his music quite a bit, with long waving guitar solos such as in 'On The Top Of The Darwin Tillite', which has a sort of Henry Flynt like character (but is perhaps a bit too long). Throughout however this rockiest improvised mood is quite nice; spacious, open, expanding in all directions and quite nice. An odd mixture of moods and influences. The other disc has just one piece, composed for the theatre performance of SHU Workshop based on Beckett's play 'Endgame', its called 'Lessness (Meeting With Godot)', and is basically one long linear piece going up. This is a much more experimental work, breaking away from anything even vaguely rock like that may or may not form parts of the first disc. Quite a thick, somewhat muddy sound here, with lots deep end bass rumble and scraping of bend violins in the basement. I must say this disc didn't do much for me. A certain amount of clarity seemed to be lacking from this piece, with not enough details. Still not bad, but top-heavy. Throughout however a fine disc. (FdW)

 Gone to Croatan – Live 2007 by Ahad

Vital Weekly is an e-mail magazine, which appears 48 times a year and has the latest cd-reviews and news on concerts and festivals. It was hosted by Staalplaat for ten years, but is now moved. To subscribe go here: http://www.vitalweekly.net/intro.html
Vital started in 1987 as magazine on paper. It's simple xeroxed form ensured a free copyright and everybody was encouraged to make copies and distribute them freely. Up until 1995 44 issues were made and with the arrival of the Internet, Vital changed into a pure review newsletter and since then it appears weekly. Still as a free service and still without copyright. In the future we hope to get the old paper issues online too.
Vital Weekly runs also a weekly podcast (kinda like a radio station).
Vital Weekly is a labor of love and devotion. No advertisements, so we depend on your support!
number 772
week 11

2011. március 16., szerda


Roham, 2011. március 21. hétfő 20:00

Nemzetközi muzikológiai találkozó a konceptuális művészet jegyében. Tőzsdepszichológia és hangdizájn. Kellemes és kellemetlen videó-szónikus kísérletek az experimentális-, és zajzene különböző részterületein.
Az esemény a Goethe-Institut Budapest támogatásával jön létre.



Lengyel zajzene lengyelek nélkül, tőzsdepszichológiával fűszerezve. Comfort without Compromise.
Boros Levente – dobok
Keszei Krisztián - basszusgitár
Sangre Ltzk - basszusgitár
Oscilla - ring modulator, analóg laptop
Dóra Attila - fúvósok

- Christopher Williams (nagybőgő), az immár több mint egy évtizede Berlinben élő experimentális zenész, zeneszerző, muzikológus Kaliforniában, San Diegóban született. A Kaliforniai Egyetemen tanárai voltak többek között: Mark Dresser, Bertram Turetzky és Charles Curtis. Az elmúlt években az alábbi művészekkel működött együtt: Derek Bailey, LaMonte Young's Theatre of Eternal Music, Trigger Ensemble für Aktuelle Musik, Tom Djill and Matt Ingalls, Ensemble Chronophonie, Travis Sullivan, NOISE Ensemble, John Mark Harris stb. Lemezeit az Incus, a Steady Beat és az Eclipse kiadók jelentették meg. Az Open Space és a The Improvisor zenei szakfolyóiratok munkatársa. Ösztöndíjai: Kaliforniai Egyetem, Darmstadti Nyári Kortárs Zenei Szeminárium, Acanthes Fesztivál Zeneszerzői Műhely. Jelenleg Barbara Helddel egy fuvolára és elektronikára írt rádióművészeti alkotáson, egy Derek Baileyről szóló hosszabb tanulmányon dolgozik és projekteket, koncerteket szervez elsősorban Berlinben, valamint Barcelónában. Az alábbi szervezetek tagja: Associació Musical l'Embut, Metro i Mig Cycle Club, 4862 Voltaire St. Consort, Experimentem amb l'Art, Maker's Mark Embassador
- Sőrés Zsolt Ahad (mélyhegedű, elektronika, tárgyak) jelenleg működő együttesei: I Belong to the Band (Adam Bohmannal, Jean-Michel Van Schouwburggal, Oli Mayne-nel), trió Franz Hautzingerrel és Isabelle Duthoittal, duó Christian Skjødttel, trió Oli Mayne-nel és Varga Zsolttal, Lektrónia című multimédiás projekt Ladjánszki Mártával és Koroknai Zsolt képzőművésszel, Don't Eat Group (a filmes, videó / képzőművész Juhász Andrással) stb. Gyakran működik együtt koreográfusokkal, színházi csoportokkal, képzőművészekkel és videoművészekkel, filmrendezőkkel is. 2008-tól a Relatív (Át)Hallások Nemzetközi Független Kortárs Zenei Találkozó művészeti vezetője az Artus Stúdióban. 2005-ben a Szünetjel Könyvek sorozat szerkesztőjeként magyar nyelven megjelentette az alábbi könyveket: Jozef Cseres: Zenei szimulákrumok; Michael Nyman: Kísérleti zene. Cage és utókora; Edwin Prévost: Nincsen ártatlan hang. AMM és az önfelfedezés gyakorlata. Metazenei Narratívák. 2008-ban Az autonómia új esélyei címmel Peter Lamborn Wilson / Hakim Bey és más ontológiai anarchisták írásaiból szerkesztett kötetet.

A Diatribes egy meglehetősen libertáriánus együttes, akiknek a működése 2004 telén egy genfi alagsorban kezdődött. Miközben a mai improvizatív és az experimentális zenei nyelveket alkalmazza, a duó zenéje egyszerre nagyon reaktív, dinamikus, perkusszív és/vagy texturált. Az eredeti trió azóta egy sohasem teljes, polimorf képződménnyé vált, amely a spektrumát többek között olyan muzsikusokkal egészíti ki időről-időre, mint Barry Guy, Keith Rowe, Jason Kahn, Jacques Demierre, Christian Weber, Ernesto Rodriguez, Tomas Korber, Jean Bordé, Mick Beck stb., illetve utazik együtt Európán keresztül, mint Abdul Moimême Portugáliából, Hannah Mars hall Angliából, Rafal Mazur Lengyelországból vagy a HKM+ Németországból.
- Laurent Peter aka D'incise - laptop, tárgyak
- Patricia Bosshard - hegedű
- Jonas Kocher - tangóharmonika, elektronika


Belépő: 800 HUF / 4 EUR

1088 Budapest, Vas utca 16.