Ugrás a fő tartalomra

I Belong to the Band: Az elveszett jövő pékjei / The Bakers of The Lost Future (Brockney – Brussels – Budapest)

Az I Belong to the Band improvizatív, zörejzenei koncertje
a Roham Kávézóban
2010. december 11-én, szombaton 21 órától

Különleges elektroakusztikus hangperformansz az experimentális zene nemzetközi mestereivel.

I Belong to the Band:
Adam Bohman – preparált vonósok, tárgyak
Kő Zoltán – vibrafon, elektronika
Jean-Michel Van Schouwburg – ének
Sőrés Zsolt Ahad – mélyhegedű, elektronika, tárgyak
--
I Belong to the Band koncertvideo:
--

Adam Bohman (preparált vonósok, tárgyak) a kortárs experimentális zene úttörő alakja, többek között a legendás „Morphogenesis” (1985-2000), a „Conspiracy”, a „The Bohman Brothers” (1996-tól), a „The London Improvisors Orchestra”, a „Triptik” (2004-től) és a „Second Violin” együttesek társalapítója. Peter Strickland készülő horrorfilmjében, a „Berberian Sound Studió”-ban az énekes szerepét játssza majd. Az elmúlt évtizedekben egyebek mellett a Paradigm Discs, az Emanem, a Mycophile Records, az Another Timbre, a Sound of Pig, a Rossbin, a Peripheral Conserve experimentális zenei kiadók jelentették meg a lemezeit.

*
Kő Zoltán (vibrafon, elektronika) nagy hangsúlyt helyez az előadás fizikai oldalára. Jelenleg Budapesten él, aki először az improvizációval egy brazil zongoraművésszel közös duó során találkozott Nottinghamben. Miután Londonba költözött, kezdett el experimentális zenével komolyabban foglalkozni: részt vett Eddie Prévost, a legendás „AMM” dobosának heti improvizációs műhelyében. Londonban többször részt vett különböző újzenei fesztiválokon és koncerteken, mint az Evan Parker / Eddie Prévost / Martin Davidson-féle Freedom of the Cityn valamint az Adam Bohman / The Bohman Brothers által szervezett eseményeken stb.  Budapesten számos koncertet adott már magyar zenészekkel. A közelmúltban részt vett Ladjánszki Márta táncprojektjében. Formációival az elmúlt években számos albumot jelentetett meg a Glitterhouse, a Rise Above és az Aural Terrains kiadóknál. A vibrafon mellett billentyűs és ütős hangszereken, analóg szintetizátorokon is játszik.
*
Jean-Michel Van Schouwburg (ének) hosszú éveken át a brüsszeli Collectif Inaudible tagja volt. 1996 óta foglalkozik autódidakta módon vokális improvizációval, az énekhang kiterjesztésének technikáival. Az „Orynx” című szólókoncertjein megjelenő hangzás leírására alkotta meg a „phonoetry / phonésie” kifejezést  („Orynx – Phonésie” / Inaudible 003). Szólókoncerteket adott Londonban, Lille-ben, Liège-ben, Brüsszelben és Szlovákiában. Hangművészetében egyaránt megtalálhatók a felhangok és a torokéneklés a nagyon mély tónusoktól a magas falzettig (C2#>D4>B5); a kitalált nyelvek, a jódli és a szájzajok, a test hangjai. Hosszabb ideje dolgozik együtt Guy Strale-lel, Kris Vanderstraetennel, Adelheid Sieuwvel és Jan-Huib Nasszal. Zenekarai: „Sureau” (Kris Vanderstraeten, Jean Demey), duó Marjolaine Charbinnel és Audrey Laurval, „Garden Gift” (Jean Demey, John Russell, Adelheid Sieuw), „MouthWind” (Lawrence Casserley valamint Paul Hubweber, Charbin, Sieuw és Foschia), közös munkák Dario Palermo elektroakusztikus zenésszel és zeneszerzővel. Együttműködései az alábbi művészekkel: Mike Goyvaerts, Mara Pigeon, David Leahy, Javier Carmona, Phil Minton, Ute Wassermann, Pascal Marzan, Dan Warburton, Pat Wichers, Gianni Mimmo, Enzo Rocco, Stefano Giust, Mick Beck, John Jasnoch, Hugh Metcalfe stb. Az „Orynx” című album egyik része Peter Strickland „Varga Katalin balladája” című filmjében is szerepel. Strickland új filmjében, a „Berberian Sound Studió”-ban az énekes szerepét játssza majd.

*
Sőrés Zsolt Ahad (mélyhegedű, elektronika, tárgyak) jelenleg működő együttesei: trió Franz Hautzingerrel és Isabelle Duthoittal, duó Rhodri Daviesszel, trió Oli Mayne-nel és Varga Zsolttal, duó Christian Skjødttel, „Spiritus Noister” (Kovács Zsolt gitárossal valamint Ladik Katalin és Szkárosi Endre fonikus költőkkel), „Lektrónia” című multimédiás projekt Ladjánszki Mártával és Koroknai Zsolt képzőművésszel, „Don't Eat Group” (a filmes, videó / képzőművész Juhász Andrással) stb. Gyakran működik együtt koreográfusokkal, színházi csoportokkal, képzőművészekkel és videoművészekkel, filmrendezőkkel. A Láthatatlan Filmek Klubja vetítéssorozat szervezője a Ludwig Múzeumban. 2008-tól a Relatív (Át)Hallások Nemzetközi Független Kortárs Zenei Találkozó művészeti vezetője az Artus Stúdióban. 2005-ben a Szünetjel Könyvek sorozat szerkesztőjeként magyar nyelven megjelentette az alábbi könyveket: Jozef Cseres: „Zenei szimulákrumok”; Michael Nyman: „Kísérleti zene. Cage és utókora”; Edwin Prévost: „Nincsen ártatlan hang. AMM és az önfelfedezés gyakorlata. Metazenei Narratívák.” 2008-ban „Az autonómia új esélyei” címmel Peter Lamborn Wilson / Hakim Bey és más ontológiai anarchisták írásaiból szerkesztett kötetet. 2009-től a kultikus horror-underground-szürrealista filmrendező, Andrej Iszkanov (Habarovszk, Orosz Távol-Kelet) egyik munkatársa.

**
Helyszín:
Roham Kávézó
1088 Budapest, Vas utca 16.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HELIKON 2010/3.: A félre-értelmezett futurizmus / Il futurismo mal-interpretato / Futurism Mis-Interpreted

A KÖTET SZEPTEMBER KÖZEPÉTŐL LESZ KAPHATÓ A BOLTOKBAN! A portrait of Filippo Tommaso Marinetti (Alexandria, Egypt, December 22, 1876 – Bellagio, Italy, December 2, 1944) A félre-értelmezett futurizmus  Általában már ismeretesek a futurizmus fellépésének főbb mozzanatai, kiáltványai, radikális programpontjai, radikális retorikája, és egyre ismertebbek a futurizmus radikális utópiájának alapelképzelései, főbb céljai és komponensei. Így történelmi távlatban már kézenfekvő lehet számunkra, hogy a korban fennálló, intézményesült kulturális, egzisztenciális, anyagi érdekek és értékrendek brutális retorikai megtámadása a fennálló intézményrendszer totális ellenállásába ütközött. Mivel ez az ellenállás - az intézményes érdekek hosszú távú fennállása okán - hosszan fennmaradt, nyilvánvalónak tekinthető, hogy a futurizmus programjának és virulens irodalmi-művészeti tevékenységének évtizedei alatt az irányzat általános, illetve esetenként sajátos diszkreditálása releváns kulturálpolitika

JazzaJ / EIIEKTRIIK

JazzaJ / EIIEKTRIIK Wednesday, October 9, 2019 at 7 PM – 10:00 PM Auróra Auróra utca 11. 1084 Budapest Hungary ***scroll down for English*** Némi kihagyás után újra megnyílik előttünk a JAZZAJ sötét oldala. Kísérleti elektronika analóg és digitális útvesztőjébe kísérjük gyanútlan közönségünket. Az Auróra pincéjéből nyíló labirintus bejáratánál az Ex You dobosa, az újvidéki Filip Đurović osztja meg velünk magnószalagok keltette analóg hanghullámait. A szónikus intelmek feldolgozása után magabiztosan vágunk neki utunknak, mígnem egy titkos átjárón keresztül a Mákó Rozi—Kristóf Marci duó hipnotikusan dezorientáló produkciójának hatására elfelejtjük, hova is indultunk. Egy hirtelen kanyar után óriási terembe érkezünk, ahol Eric Cordier és Sőrés Zsolt nem létező rezonanciákkal rajzolják újra a valóság térképét, mígnem egyszercsak újra a nyolcadik kerületi utcákon találjuk magunkat... Filip Đurović (SRB) - magnószalagok, elektronika • Mákó Rozi - elektronika Kristóf Marci -

John Butcher on Free Improvisation – John Butcher a szabadimprovizációról (1998)

John Butcher 15 Simple Statements on Free Improvisation – with Illustrations and Contradictions* John Butcher: Asymptotic Freedom, for feedback saxophone, snare drum, guitar & e-bow. A response to the work of Gustav Metzger. Self Cancellation, Install, Glasgow. 2008. © Philip Berryhill, 2008 1. Group improvisation involves an attempt to make music that no one player could imagine. It should force the musicians beyond their own conceptions. 2. Each player should equally be able to affect the content, form and direction of the music at any moment. 3. The physicality of sound production is inescapably connected with the creation, not just the execution, of the music. 4. Free improvised music is necessarily spontaneous, but is built on a background of years of study, experiment, thought and experience. 5. There exists the possibility of trying to play a music with no history. 6. Free improvisation shows that complexity is actually very natural. 7. Contemporary music seems t