Kérem, engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam a Láthatatlan Filmek
Klubja a Ludwig Múzeumban 2009. tavaszi programját, amelyet word
dokumentum formátumban, nyomtatható változatban az e-mailhez csatolt
fájlban is olvashatnak.
A sorozat címe: "'Songs for Drella' - Andy Warhol és a Silver Factory
1963-68". A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A sorozat teljes és részletes programja ehhez a levélhez csatolva is
olvasható (Word dokumentum, 114 KB)!
Az első vetítés 2009. február 20-án 18h-kor kezdődik az I. emeleti
előadóteremben.
A program:
VINYL
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc (24 kép/másodpercben
vetített változat), 1965
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Gerard Malanga, John D. MacDermott, Tosh Carrillo, Ondine,
Edie Sedgwick, Larry Latrae, Jacques Potin
- Anthony Burgess (Mechanikus narancs) című könyve (A Clockwork Orange,
1962) alapján. A Vinyl "az univerzális gyök, a CH2 :CH, az etilénből
származtatva, különösen szerves szintézisben felhasználva" (The New
International Webster's Comprehensive Dictionary of English Language); a
film erről is szól, talán úgy, ahogyan a bakelitlemezek forognak a
háttérben, és úgy, ahogyan a szereplők a műbőrdzsekiket hordják. Bizarr
játékok a Martha and the Vandellas és a The Kinks dalaival.
Vinyl, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=2IKoPViGmGI
THE VELVET UNDERGROUND & NICO
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling
Morrison, Nico), Ari Boulogne, Gerard Malanga, Billy Name, Stephen
Shore, Andy Warhol, a New York-i rendőrség ügynökei
- Próbafelvétel és egyszerre objektív zenés film az együttes próbájáról
a Factoryban, 1966 januárjában.
The Velvet Underground & Nico, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=hCHvNqbFA1g
Reméljük, 2009 tavaszán is nézőink között üdvözölhetjük!
Üdvözlettel,
Sőrés Zsolt
------------
LÁTHATATLAN FILMEK KLUBJA
a Ludwig Múzeumban
2009. tavasz
"SONGS FOR DRELLA" - ANDY WARHOL ÉS A SILVER FACTORY, 1963-68
"Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok
művészi alkotás van."
(Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája /A-tól B-ig és vissza/. Ford.
Halász Péter)
Andy Warhol (1928-1987) – mintegy az amerikai tömegtársadalom
"Raffaellójaként" – a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki
fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak
a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a
"tömegsznobizmus" kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben:
a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való
foglalatosságéval. E három általa felfedezett nézőpont már korai,
alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak
cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte
(vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé
fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált – a forgó, 16 mm-es
Bolex kamera mozgása által –, s ami végül (a párbeszédek és a zene
révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei
a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely
már kiegyezett a klónozással és a standardizációval. Filmjei nem
geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként
azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá
a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a
törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.
Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt – a produkciók
folytonossága értelmében – megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen
feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt
másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha
csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy "édes anonimitásba"
burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre
és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak. Ez közös vonás
mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak – Warhol pedig nem vádolható
azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület
volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális
területe. Ebben a kulturális cserében – a nagyszerűséget reprezentáló
pillanatok által megjelölve – a jelen- és a távollét egyaránt létezett.
Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba
kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is
vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma
büszkeséggel-önérzettel – alá-fölérendeltségi problémák nélkül –
dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi
márkavédjegy, az igazi Andy Warhol. "Egyre népszerűbb lettem, és egyre
több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm
volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el,
hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt.
Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok
barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg
alumíniumfólia. [...] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a
szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt
gondoltuk, hogy 'a fiatalsággal jár' – valószínűleg akkor kezdődött.
Mindig volt valahol egy parti..." (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki:
a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton –
amikor átjutott a "Brillo-kocka fázison", az akril színekkel megfestett
Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin
stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című
performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk –, a
fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig,
ahol a képek megmozdultak. Ez a működés a pop-art értékeinek a
tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak
filmen megmutatva, csupán "halványan felvázolva". A mozgás Warhol
filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek "költői
testhelyzetek". A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből
ki- és később azokba megint – minden valódi drámai erő nélkül –
visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes
térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy
szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus
terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó
sajátos szexuális és élő "objet trouvé" lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol "megnyitotta a kapukat". Élete legnagyobb
szabású szociális-antropológiai-művészeti vállalkozásában, a Factoryban
a háta mögött Drellának (összetétel a "Cinderella", vagyis "Hamupipőke"
és a "Drakula" szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott
érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi
kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét
sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal
együttműködve egy olyan /szemléleti/ fordulatot idéztek elő a
filmtörténetben, mint amilyen a Lumière-testvérek fellépése volt az
1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású
és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint
a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította
fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és
térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a
fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal,
a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel – Warhol pl.
gyakran vetített a régi "némafilmes", lassabb, 16 kép/másodperces
sebességgel stb. –) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint
médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: "A legjobb atmoszféra,
amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és
érzelmileg kétdimenziós." (Andy Warhol, az idézetek Halász Péter
fordításai – S. Zs.)
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők
számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett
remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd,
absztrakt filmek, bizarr "B-movie"-k, mágikus-misztikus és
pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró
"metafilmek", kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek
önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan
filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy
kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a
legutóbbi időkben történt meg.
I. 2009. február 20., péntek, 18h
Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: Andy Warhol
The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
II. 2009. március 6., péntek, 18h
Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey
III. 2009. március 20., péntek, 18h
A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film,
angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol
IV. 2009. április 3., péntek, 18h
Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: Paul Morrissey-Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol
V. 2009. április 17., péntek, 18h
A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol
Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
VI. 2009. május 8., péntek, 18h
Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol
VII. 2009. május 22., péntek, 18h
A tizenhárom legszebb... dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful... Songs for Andy Warhol's Screen Tests. Fekete-fehér
amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol
Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol
nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas
Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol's Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4
perc, 1964
Rendező: Willard Maas
Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol
életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the
Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas
Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken
Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet
Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol's Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground &
Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth
VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg
IX. 2009. június 19., péntek, 18h
Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron
Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A
filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
Belépő: 600 Ft/alkalom
Helyszín:
LuMú
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
http://www.ludwigmuseum.hu
Klubja a Ludwig Múzeumban 2009. tavaszi programját, amelyet word
dokumentum formátumban, nyomtatható változatban az e-mailhez csatolt
fájlban is olvashatnak.
A sorozat címe: "'Songs for Drella' - Andy Warhol és a Silver Factory
1963-68". A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A sorozat teljes és részletes programja ehhez a levélhez csatolva is
olvasható (Word dokumentum, 114 KB)!
Az első vetítés 2009. február 20-án 18h-kor kezdődik az I. emeleti
előadóteremben.
A program:
VINYL
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc (24 kép/másodpercben
vetített változat), 1965
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Gerard Malanga, John D. MacDermott, Tosh Carrillo, Ondine,
Edie Sedgwick, Larry Latrae, Jacques Potin
- Anthony Burgess (Mechanikus narancs) című könyve (A Clockwork Orange,
1962) alapján. A Vinyl "az univerzális gyök, a CH2 :CH, az etilénből
származtatva, különösen szerves szintézisben felhasználva" (The New
International Webster's Comprehensive Dictionary of English Language); a
film erről is szól, talán úgy, ahogyan a bakelitlemezek forognak a
háttérben, és úgy, ahogyan a szereplők a műbőrdzsekiket hordják. Bizarr
játékok a Martha and the Vandellas és a The Kinks dalaival.
Vinyl, részlet:
http://www.youtube.com/watch?
THE VELVET UNDERGROUND & NICO
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling
Morrison, Nico), Ari Boulogne, Gerard Malanga, Billy Name, Stephen
Shore, Andy Warhol, a New York-i rendőrség ügynökei
- Próbafelvétel és egyszerre objektív zenés film az együttes próbájáról
a Factoryban, 1966 januárjában.
The Velvet Underground & Nico, részlet:
http://www.youtube.com/watch?
Reméljük, 2009 tavaszán is nézőink között üdvözölhetjük!
Üdvözlettel,
Sőrés Zsolt
------------
LÁTHATATLAN FILMEK KLUBJA
a Ludwig Múzeumban
2009. tavasz
"SONGS FOR DRELLA" - ANDY WARHOL ÉS A SILVER FACTORY, 1963-68
"Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok
művészi alkotás van."
(Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája /A-tól B-ig és vissza/. Ford.
Halász Péter)
Andy Warhol (1928-1987) – mintegy az amerikai tömegtársadalom
"Raffaellójaként" – a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki
fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak
a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a
"tömegsznobizmus" kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben:
a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való
foglalatosságéval. E három általa felfedezett nézőpont már korai,
alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak
cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte
(vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé
fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált – a forgó, 16 mm-es
Bolex kamera mozgása által –, s ami végül (a párbeszédek és a zene
révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei
a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely
már kiegyezett a klónozással és a standardizációval. Filmjei nem
geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként
azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá
a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a
törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.
Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt – a produkciók
folytonossága értelmében – megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen
feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt
másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha
csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy "édes anonimitásba"
burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre
és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak. Ez közös vonás
mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak – Warhol pedig nem vádolható
azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület
volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális
területe. Ebben a kulturális cserében – a nagyszerűséget reprezentáló
pillanatok által megjelölve – a jelen- és a távollét egyaránt létezett.
Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba
kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is
vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma
büszkeséggel-önérzettel – alá-fölérendeltségi problémák nélkül –
dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi
márkavédjegy, az igazi Andy Warhol. "Egyre népszerűbb lettem, és egyre
több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm
volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el,
hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt.
Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok
barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg
alumíniumfólia. [...] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a
szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt
gondoltuk, hogy 'a fiatalsággal jár' – valószínűleg akkor kezdődött.
Mindig volt valahol egy parti..." (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki:
a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton –
amikor átjutott a "Brillo-kocka fázison", az akril színekkel megfestett
Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin
stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című
performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk –, a
fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig,
ahol a képek megmozdultak. Ez a működés a pop-art értékeinek a
tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak
filmen megmutatva, csupán "halványan felvázolva". A mozgás Warhol
filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek "költői
testhelyzetek". A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből
ki- és később azokba megint – minden valódi drámai erő nélkül –
visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes
térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy
szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus
terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó
sajátos szexuális és élő "objet trouvé" lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol "megnyitotta a kapukat". Élete legnagyobb
szabású szociális-antropológiai-
a háta mögött Drellának (összetétel a "Cinderella", vagyis "Hamupipőke"
és a "Drakula" szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott
érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi
kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét
sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal
együttműködve egy olyan /szemléleti/ fordulatot idéztek elő a
filmtörténetben, mint amilyen a Lumière-testvérek fellépése volt az
1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású
és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint
a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította
fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és
térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a
fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal,
a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel – Warhol pl.
gyakran vetített a régi "némafilmes", lassabb, 16 kép/másodperces
sebességgel stb. –) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint
médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: "A legjobb atmoszféra,
amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és
érzelmileg kétdimenziós." (Andy Warhol, az idézetek Halász Péter
fordításai – S. Zs.)
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők
számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett
remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd,
absztrakt filmek, bizarr "B-movie"-k, mágikus-misztikus és
pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró
"metafilmek", kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek
önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan
filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy
kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a
legutóbbi időkben történt meg.
I. 2009. február 20., péntek, 18h
Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: Andy Warhol
The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
II. 2009. március 6., péntek, 18h
Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey
III. 2009. március 20., péntek, 18h
A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film,
angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol
IV. 2009. április 3., péntek, 18h
Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: Paul Morrissey-Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol
V. 2009. április 17., péntek, 18h
A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol
Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
VI. 2009. május 8., péntek, 18h
Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol
VII. 2009. május 22., péntek, 18h
A tizenhárom legszebb... dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful... Songs for Andy Warhol's Screen Tests. Fekete-fehér
amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol
Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol
nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas
Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol's Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4
perc, 1964
Rendező: Willard Maas
Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol
életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the
Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas
Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken
Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet
Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol's Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground &
Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth
VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol
Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg
IX. 2009. június 19., péntek, 18h
Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol
Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron
Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt
A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A
filmeket DVD-ről vetítjük.
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!
Belépő: 600 Ft/alkalom
Helyszín:
LuMú
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
http://www.ludwigmuseum.hu
Megjegyzések
Megjegyzés küldése