2009. február 25., szerda

Andaxínház: 2-1/16 mm, Company ST-Gál Eszter: EllenSúlyTalan, Közép-Európa Táncszínház-Virág Melinda: Szájbanforgó, Nyitott Ház/IMM - Ahad szóló

2009. február 26. csütörtök, 22 óra

MUNKABEMUTATÓ
Andaxínház:
2-1/16 milliméter

Alkotók / előadók:
Dékány Edit, Grecsó Zoltán, Zsalakovics Anikó

Fény: Payer Ferenc
Video: Juhász András
Zene: Desert Chaos feat. Ahad (Hammer Zsolt, Jávorka Ádám, Sőrés Zsolt)
Mix: Sőrés Zsolt, Zsalakovics Anikó

A lélek körülnéz az emberi világban és meglátja a másik embert. Ettől
kezdve keresése az egyetlen másikra irányul. Elönti a vágy, hogy egy
másik emberrel tökéletesen egyesüljön. Csakhogy ez a tökéletes egyesülés
lehetetlen.
A másikhoz kapcsolódás igazi mélysége a hiányban, a vágyban
realizálódik. A társtalanságénál talán még nagyobb az "egymásra-
rátalálás magánya."
A test eszmélése: a lélek magánya. A tudat eszmélése: a test magánya.
(Beney Zsuzsa)

Támogatók: NKA, MU Színház, Új Előadóművészeti Alapítvány

MU SZÍNHÁZ
1117 Budapest
Kőrösy J. u. 17.
tel: (+36-1) 209-4014, (+36-1) 466-4627
e-mail: szinhaz@mu.hu
http://www.mu.hu/

***

2009. február 27., 28., péntek, szombat, 20 óra

Company ST-Gál Eszter:
EllenSúlyTalan

Koncepció, rendezés: Gál Eszter
Előadás: Bakó Tamás, Dányi Viktória, Gál Eszter, Györke Tímea, Nagy
Zoltán, Rózsavölgyi Zsuzsa, Vass Imre

Mozgókép, fények: Tucker András
Élő zene, narráció: Sőrés Zsolt

Sokat és mélyen foglalkozom kontakt improvizációval és lenyűgöznek a
formában rejlő dimenziók. Egy-egy adott feladat vagy fizikális szituáció
örvényeket indít el bennem. A táncosokat figyelve képek tolulnak felém,
mikor a két test teljesen egymásra utalva mozdul belemerülve a fizikális
párbeszédbe. Az életet szinte teljességben leképező táncok
mondanivalóval szolgáltatnak és kísérletre hívnak. Ahhoz találtam
társakat, hogy továbbvigyék mozgásgondolataimat és egy táncműben
sűrítsük össze a valóság és képzelet egyensúlyvesztés játékát és
szárnyaljunk a súlyátadás/átvétel fizikális valósága és a gondolatok,
képek reális és irreális világában. (Gál Eszter)

ARTUS STÚDIÓ
1116 Budapest
Sztregova utca 7.
A Fonó Budai Zeneház melletti gyárépületben
tel./fax: (+36-1) 204-3755
e-mail: info@artus.hu
http://www.artus.hu/index2.php

***

2009. március 3., 4., kedd, szerda, 20 óra

A "Közép-Európa Táncszínház - Pataky Klári: Valami történ(e)t - Virág
Melinda: Szájbanforgó" című est keretében:

Virág Melinda:
Szájbanforgó

Koreográfus: Virág Melinda
Előadók: Asztalos Dóra, Hargitai Mariann, Katonka Zoltán, Kiss Róbert,
Major László, Palcsó Nóra

Konzultáns: Téri Gáspár
Zene: Sőrés Zsolt, Nagy Ágoston
Fényterv: Szirtes Attila
Fotó: Téri Gáspár

Száj éhes szájat etet. Szájsikoly. Átáramló lehelet.
Tátog. Artikulálatlan. rebeg /karattyol/ valamit. Érthetetlent.
Rebeg. Imát. Könyörgést.
Hús után kap.
Ízleli, elnyeli. Megismeri.

A Szájbanforgó tiszta tánc: a táncoló test erős fizikai áthatottsága
által erős energia közvetítésre képes. A Szájbanforgó nem tiszta tánc:
egységessége megtörik, szimbólumokkal dolgozó képekre, jelenség
színházra vált. A darab a száj pszichológiai vonatkozásait, köznapi
funkcióit, szexuális és vallásos, rítusos világát játssza, fűzi, keresztezi.

"A hallás, látás, szaglás, tapintás után szájon át megismerni annyit
jelent, teljes közvetlenséggel beengedni. (...) Leltárba vettem mindent,
ami szájon ki- és bejárt." (Virág Melinda)

Virág Melinda az tavalyi táncévad felfedezettje. Altera Pars – A Másik
érintett fél című első műve, szelíden gunyoros, friss koreográfiája
nemcsak kiváló táncosi képességeiről, intenzív színpadi jelenlétéről,
hanem izgalmas alkotói gondolatokról is tanúbizonyságot tett.

2002-ben kezdett tánccal foglalkozni a Budapest Táncművészeti
Szakközépiskolában, majd 2005-2006-ban a MU Terminál Ösztöndíj Program
nagy energiával rajtoló első évfolyamában tanult, ezt követően az
újjászerveződő Közép-Európa Táncszínház hívta meg tagjai közé.
Táncosként Duda Éva Arénájának párja karjaiba zuhanó szerelemeseként, és
a "T.E.S.T. második epizódja eksztatikusan görcsös, egyszerre drámai és
érzéki hátkoreográfiájának médiumaként" emlékezetes. 2006 óta
rendszeresen dolgozik neves hazai koreográfusokkal – Goda Gáborral és
Gergye Krisztiánnal – előadóként és alkotótársként egyaránt.

"Virág Melinda előadóművészi érzékenysége által kiemelkedő táncosa a
kortárs magyar táncszínházi szakmának. Hangsúlyos, erős színpadi
jelenléte mélységről és szakmai komolyságról tanúskodik. Eddigi munkái
nyersen fizikai, ugyanakkor filozofikus megközelítései az élet alapvető
kérdéseinek. Kezdő alkotóként a végletes, egyszerre szinte tragikus és
nyersen komikus látásmód jellemzi. Az ellentétekből, kontrasztokból
kiinduló, a kitörő-elfojtódó nevetés között egyensúlyozó groteszk.
Személyes és karakteres mozgásvilágának tudatos és folyamatos kibontása
egy új, összehasonlíthatatlan, egyéni stílus megszületése felé mutat."
(Goda Gábor, Artus)

TRAFÓ KORTÁRS MŰVÉSZETEK HÁZA
1094 Budapest
Liliom u. 41.
tel.: (+36-1) 456-2040
jegyinfo: (+36-1) 215-1600, jegy@trafo.hu
http://www.trafo.hu/programs/1626

***

2009. március 5. csütörtök, 18.00-22.00

Nyitott Ház
"Az öltés művészete - Nemzetközi kortárs hímzések" című kiállításon az
Iparművészeti Múzeumban

19.00 Szabó Eszter Ágnes képzőművész tárlatvezetése

- Öltésen innen, experimentális zene Sőrés Zsolttal

A címben is érezhető, hogy a hímzésről és varrásról alkotott stabil
képünk elmozdítása a cél. Aki sokat varr géppel, ismeri a varrógép
minden kattanását, berregését és annak ritmusát. A varrás tehát nem
pusztán funkcionális, vagy grafikus díszítő szerepet kap, hanem a
munkafolyamat audiovizuális élményt nyújt. Sőrés Zsolttal
közreműködésével egy kísérleti zenei koncerten feltárjuk a varrógépben
rejlő hangszert.

- Varráson túl, egy pixel - egy öltés az örök körforgás... Sárosi
Anitával és Horváth Viktorral

A hímzés az elektronikus képkészítés reciproka, ha úgy tetszik
délibábja, de ez fordítva is igaz. A valóság két különböző arca, mégis
közelebb állnak egymáshoz, mint más technikákhoz. A hímzés öltésről
öltésre halad és ezek az apró lépések a pixelek manuális megfelelői. A
computeren való munka ugyanazzal a manualitással készül csak egy-egy
"öltés", mint gombnyomás, az egy-egy parancs a gépnek. Alkothat-e a
hímzett és elektronikus kép olyan egységet, amely
megkérdőjelezhetetlenné teszi ezt a párhuzamot, és új tartalommal bővíti
az így kialakuló művet? Mi az összefüggés egy hangra programozott
mandala, mint az örök körforgás szimbóluma és a Clark Ádám téri
körforgalom között? És a közönség hogyan lehet részese, alakítója ennek
a műnek? (egy mikrofon segítségével bárki működésbe hozhatja a
mandalát). Ez az este nagy felfedezése.
A Mandala-projekt Sárosi Anita médiaművész és Horváth Viktor (MOME) munkája.

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM
1091 Budapest
Üllői út 33-37.
postacím: 1450 Budapest, Pf.3.
tel.: (+36-1) 456-5100, tel/fax: (+36-1) 217-5838
http://www.imm.hu/azoltesmuveszete/index.html

2009. február 16., hétfő

"Songs for Drella" 1.: VINYL - THE VELVET UNDERGROUND & NICO

Kérem, engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam a Láthatatlan Filmek
Klubja a Ludwig Múzeumban 2009. tavaszi programját, amelyet word
dokumentum formátumban, nyomtatható változatban az e-mailhez csatolt
fájlban is olvashatnak.
A sorozat címe: "'Songs for Drella' - Andy Warhol és a Silver Factory
1963-68". A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A sorozat teljes és részletes programja ehhez a levélhez csatolva is
olvasható (Word dokumentum, 114 KB)!

Az első vetítés 2009. február 20-án 18h-kor kezdődik az I. emeleti
előadóteremben.

A program:

VINYL
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc (24 kép/másodpercben
vetített változat), 1965
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Gerard Malanga, John D. MacDermott, Tosh Carrillo, Ondine,
Edie Sedgwick, Larry Latrae, Jacques Potin
- Anthony Burgess (Mechanikus narancs) című könyve (A Clockwork Orange,
1962) alapján. A Vinyl "az univerzális gyök, a CH2 :CH, az etilénből
származtatva, különösen szerves szintézisben felhasználva" (The New
International Webster's Comprehensive Dictionary of English Language); a
film erről is szól, talán úgy, ahogyan a bakelitlemezek forognak a
háttérben, és úgy, ahogyan a szereplők a műbőrdzsekiket hordják. Bizarr
játékok a Martha and the Vandellas és a The Kinks dalaival.

Vinyl, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=2IKoPViGmGI

THE VELVET UNDERGROUND & NICO
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling
Morrison, Nico), Ari Boulogne, Gerard Malanga, Billy Name, Stephen
Shore, Andy Warhol, a New York-i rendőrség ügynökei
- Próbafelvétel és egyszerre objektív zenés film az együttes próbájáról
a Factoryban, 1966 januárjában.

The Velvet Underground & Nico, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=hCHvNqbFA1g

Reméljük, 2009 tavaszán is nézőink között üdvözölhetjük!

Üdvözlettel,

Sőrés Zsolt
------------
LÁTHATATLAN FILMEK KLUBJA
a Ludwig Múzeumban

2009. tavasz

"SONGS FOR DRELLA" - ANDY WARHOL ÉS A SILVER FACTORY, 1963-68

"Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok
művészi alkotás van."
(Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája /A-tól B-ig és vissza/. Ford.
Halász Péter)

Andy Warhol (1928-1987) – mintegy az amerikai tömegtársadalom
"Raffaellójaként" – a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki
fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak
a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a
"tömegsznobizmus" kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben:
a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való
foglalatosságéval. E három általa felfedezett nézőpont már korai,
alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak
cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte
(vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé
fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált – a forgó, 16 mm-es
Bolex kamera mozgása által –, s ami végül (a párbeszédek és a zene
révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei
a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely
már kiegyezett a klónozással és a standardizációval. Filmjei nem
geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként
azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá
a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a
törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.
Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt – a produkciók
folytonossága értelmében – megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen
feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt
másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha
csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy "édes anonimitásba"
burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre
és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak. Ez közös vonás
mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak – Warhol pedig nem vádolható
azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület
volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális
területe. Ebben a kulturális cserében – a nagyszerűséget reprezentáló
pillanatok által megjelölve – a jelen- és a távollét egyaránt létezett.
Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba
kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is
vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma
büszkeséggel-önérzettel – alá-fölérendeltségi problémák nélkül –
dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi
márkavédjegy, az igazi Andy Warhol. "Egyre népszerűbb lettem, és egyre
több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm
volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el,
hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt.
Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok
barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg
alumíniumfólia. [...] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a
szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt
gondoltuk, hogy 'a fiatalsággal jár' – valószínűleg akkor kezdődött.
Mindig volt valahol egy parti..." (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki:
a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton –
amikor átjutott a "Brillo-kocka fázison", az akril színekkel megfestett
Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin
stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című
performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk –, a
fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig,
ahol a képek megmozdultak. Ez a működés a pop-art értékeinek a
tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak
filmen megmutatva, csupán "halványan felvázolva". A mozgás Warhol
filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek "költői
testhelyzetek". A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből
ki- és később azokba megint – minden valódi drámai erő nélkül –
visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes
térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy
szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus
terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó
sajátos szexuális és élő "objet trouvé" lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol "megnyitotta a kapukat". Élete legnagyobb
szabású szociális-antropológiai-művészeti vállalkozásában, a Factoryban
a háta mögött Drellának (összetétel a "Cinderella", vagyis "Hamupipőke"
és a "Drakula" szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott
érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi
kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét
sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal
együttműködve egy olyan /szemléleti/ fordulatot idéztek elő a
filmtörténetben, mint amilyen a Lumière-testvérek fellépése volt az
1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású
és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint
a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította
fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és
térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a
fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal,
a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel – Warhol pl.
gyakran vetített a régi "némafilmes", lassabb, 16 kép/másodperces
sebességgel stb. –) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint
médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: "A legjobb atmoszféra,
amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és
érzelmileg kétdimenziós." (Andy Warhol, az idézetek Halász Péter
fordításai – S. Zs.)
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők
számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett
remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd,
absztrakt filmek, bizarr "B-movie"-k, mágikus-misztikus és
pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró
"metafilmek", kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek
önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan
filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy
kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a
legutóbbi időkben történt meg.

I. 2009. február 20., péntek, 18h
Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: Andy Warhol

The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey

II. 2009. március 6., péntek, 18h
Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol

Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey

III. 2009. március 20., péntek, 18h
A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film,
angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol

IV. 2009. április 3., péntek, 18h
Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: Paul Morrissey-Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol

V. 2009. április 17., péntek, 18h
A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol

Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol

VI. 2009. május 8., péntek, 18h
Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol

VII. 2009. május 22., péntek, 18h
A tizenhárom legszebb... dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful... Songs for Andy Warhol's Screen Tests. Fekete-fehér
amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol

Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol
nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas

Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol's Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4
perc, 1964
Rendező: Willard Maas

Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol
életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the
Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas

Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken

Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet
Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol's Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground &
Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth

VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol

Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg

IX. 2009. június 19., péntek, 18h
Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol

Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron

Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.

A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A
filmeket DVD-ről vetítjük.

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

Belépő: 600 Ft/alkalom

Helyszín:
LuMú
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
http://www.ludwigmuseum.hu

READERS